A Lehel téri piac több mint száz évének izgalmas krónikája.

A Ferdinándként, később Élmunkás téri piacként, majd Lehelként ismert vásártér több mint száz évig állandó fejtörést okozott Budapest vezetőinek. Hol a közegészségügy, hol a feketekereskedelem, hol a rendezetlenség miatt került napirendre. Nehéz elképzelni, hogy a ma modern Lehel Csarnok elődjének története 1890-ben kezdődött – egy temető felszámolásával. A Váci úti sírkert helyén jött létre a város egyik legmozgalmasabb piacának elődje, a Ferdinánd téri vásár.

Ferdinánd téri piac. Forrás: wikimedia commons

A piac klasszikus, szabadtéri formában működött: árusok és kofák kínálták portékáikat a Ferdinánd híd és a Váci út közti háromszögben, nagyjából a mai Szent Margit templom helyén. A csarnok telkén ekkor még fatelep állt, így a piac igencsak szűkös, zsúfolt és minden volt, csak korszerű nem.

A századfordulón Budapest sorra adta át a modern, fedett vásárcsarnokokat – a Központit, a Hold utcait, a Hunyadi téri, a Klauzál téri és a Rákóczi téri csarnokot –, amelyek egy új, tisztább és rendezettebb korszakot hoztak az élelmiszer-kereskedelemben. A Ferdinánd téri piac azonban a fejlesztési hullám ellenére változatlanul megmaradt nyitott, sokszor egészségtelen állapotában. Már 1903-ban felmerült, hogy csarnokká kellene alakítani, de a tervből csak évekig húzódó tanakodás lett: a hatóságokat a higiéniai hiányosságok, a lakosságot pedig a rendezetlen látvány zavarta.

Alkalmi munkások a Ferdinánd téri piacnál. Forrás: wikimedia commons

Az Angyalföldi Napló 1930-ban már szinte dühösen írt a helyzetről. Tudósítója így jellemezte a piacot:

„A második piac, ahová az angyalföldiek járnak, a Ferdinánd hídi. Hogy ez a piac mai formájában még megvan, valóságos szégyene Budapest közegészségügyének. A nyitott piac általában nem lehet tiszta, de a Ferdinánd-téri piac különösen piszkos. A környéken lévő házak lakói rettegnek attól, hogy esetleg a Ferdinánd-téri piacot le találják bontani és akkor az ott kitenyésztődött patkányhad a házakat és lakásokat meg fogja rohanni. A Ferdinánd-híd vidéke meglehetősen szeles. Az illetékes hatósági közegek megállapítása szerint a Ferdinánd-téri piacról egy kisebb szellő özönével röpíti el a rothadt piaci piszkot és a piszokkal együtt a bacilusok légióját. Angyalföldet elsősorban dolgozó proletárok lakják. Ha valakinek, hát az angyalföldi lakosságnak van szüksége olcsó és higiénikus piacra. Már régóta tervbe van véve egy fedett vásárcsarnok építése a Ferdinánd-téri piac helyén. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Angyalföld lakosságának az a kívánsága, hogy az új vásárcsarnok künn Angyalföldön épüljön föl. Ez a kívánság annál is inkább méltányos és jogos, mert a Ferdinánd-tér az ötödik kerületben van és az ötödik kerületben van vásárcsarnok a Hold-utcában.”

A lakosság egyértelműen egy fedett csarnokot szeretett volna, lehetőleg Angyalföld területén, hiszen a dolgozó rétegeknek szükségük volt egy olcsó, tiszta piacra. A templom építése miatt a piacot végül északabbra tolták, a mai csarnok helyére, amihez a fatelepet le is bontották.

Élmunkás téri piac, háttérben a templom. Forrás: wikimedia commons

Érdekesség, hogy bár a hírek többnyire a piac nyomorúságos állapotáról számoltak be, 1911-ben itt nyitották meg a Községi Élelmiszerárusító Üzem egyik hatósági standját is, ahol a szegényebb lakosok nagykereskedelmi áron juthattak alapvető élelmiszerekhez. Ez a kezdeményezés a korszak meghatározó főpolgármesterének, Bárczy Istvánnak volt jelentős szociálpolitikai lépése.

1931-ben, az árusok heves tiltakozása ellenére, megkezdődött az Árpád-házi Szent Margit Plébániatemplom építése. Több csarnokterv is született, amelyek megoldást ígértek volna Angyalföld élelmiszer-ellátására, de a csarnoképítés továbbra is csak terv maradt.

A második világháború utáni évek sem hoztak sok jót. A feketekereskedelem és az áruhiány mindennapos volt: bár csirkehúst könnyű volt kapni, a zöldségek és savanyúságok sokszor megfizethetetlen drágaságnak számítottak.

Fordulatot az 1960-as évek hoztak. 1964-ben lebontották a régi bódékat, modern pavilonok épültek, és végre bevezették a villanyt, a vizet is. Az árusok számára nagyobb, kényelmesebb terület nyílt.

Az Élmunkás téri piac jobb feltételeket biztosított a hatvanas években. Forrás: wikimedia commons

A piac a hetvenes évekre nyüzsgő, karakteres hellyé vált. Megjelentek a magánkereskedők, kialakult az a sajátos „piaci hangulat”, amelyet a Nők Lapja 1977-ben élő, vibráló közegként írt le. A nyolcvanas évek azonban ismét problémákat hoztak: a főváros egyeztetés nélkül épített üzletsort a Váci úton, a környékbeli lakók pedig hosszú pereskedés után tudták csak elérni, hogy raktársor épüljön a Kassák Lajos utca folytatásában, enyhítve ezzel a Bulcsú utcai zsúfoltságot.

Az önkormányzat 1995-ben végül körbekerítette a piacot, fertőtlenítette, karbantartotta, és megkezdte a csarnoképítés előkészítését. A Lehel téri piacot 2000. február 29-én bezárták, de az árusoknak szánt átmeneti piac még nem volt teljesen kész. Bár az új épület építése azonnal megindult, nem sikerült határidőre elkészülni.

A Lehel csarnok napjainkban. Forrás: wikipedia

A végső megoldás 2002-ben érkezett el: elkészült ifj. Rajk László különleges formájú épülete, a ma ismert Lehel Csarnok. A csarnok nemcsak piacot, hanem postát és földhivatalt is befogadott. Az új épület már a megnyitásakor heves vitákat robbantott ki: sokan „kofahajónak” nevezték különös formája miatt. Rajk később elmondta, nem volt tudatos a hajóforma, de kollégái már a tervezéskor figyelmeztették: a csarnok valóban meglepően hasonlít egy kikötött bárkára.

Forrás:

wikipedia

Felső kép: Kmiki87, wikipedia